6ª Itinerancia en Hungría

El puente de 12-14 de marzo se celebró la sexta misión de nuestra Comunidad en Hungría. Bajo el lema “Fui peregrino y me acogisteis – Acoger al peregrino como obra de misericordia” quisimos incluir unas Jornadas sobre la Acogida entre los eventos del Año Jubilar de la Misericordia convocado por el Papa Francisco que en Comunidad vivimos con tanta intensidad y hondura.

La novedad de este año fue, por tanto, la organización de estas Jornadas de fin de semana abierto a todo tipo de público y al que acudieron en gran número participantes, no solo de Budapest, sino de diversos puntos del país. Todo fue preparado y fue posible gracias a la colaboración y ayuda de nuestros amigos peregrinos húngaros. 

Los dos grandes temas desarrollados en las Jornadas fueron tanto la experiencia de haber sido acogidos como la de acoger al peregrino, desde nuestra experiencia de la misión comunitaria de acogida cristiana en Carrión de los Condes, en el Camino de Santiago. El programa de los dos días contaba con claves para meditar, oraciones, talleres, mesas redondas y testimonios de amigos de la Comunidad que lideran también proyectos de acogida cristiana como Giuseppe Monsone y Leonie van Staveren con Anna Asselman, nuestras amigas peregrinas-hospitaleras de Holanda.

El lunes, día 14, participamos con un centenar de personas en la peregrinación (de los llamados “Lélektúra”, caminatas espirituales) por los montes de Gödöllő. Partimos de Veresegyház y nos dirigimos al santuario mariano de Máriabesnyő, donde cruzamos la Puerta Santa de la basílica. La naturaleza de una incipiente primavera nos rodeó con un entorno sugerente para las meditaciones sobre las obras de la Misericordia guiadas por István y Hajni Fényi. Durante el camino pudimos compartir personalmente y al final del día hicimos una breve presentación de nuestra Comunidad y de nuestra Orden. (Los Agustinos volvieron a Hungría después de la invasión turca, pero al disolverlos José II, la presencia de la Orden en Hungría cesó a finales del siglo XVIII).


Estos días han supuesto un hito, un gran paso adelante, en la secuencia de las itinerancias. Se está fortaleciendo cada vez más la comunión y el compromiso entre la Comunidad y nuestros amigos peregrinos húngaros, cuyo número también va aumentando. Hemos sentido un gran amor y una comunión incondicional de su parte en la acogida, en la organización y preparación de las Jornadas, en la confianza hacia nosotras, en su generosidad, entrega y apertura, en su trabajo durante el fin de semana… 

Sabemos que contamos con una “familia espiritual” en su persona y son un gran don de Dios.

Ha sido una experiencia preciosa y emocionante la colaboración de amigos laicos en esta itinerancia. Uky Maldonado, desde España, ha viajado con nosotras y Laura Buceta desde Brescia: su compañía, su testimonio fue - junto con los de los húngaros - un fruto del camino recorrido en comunión.


Tampoco queremos olvidar la comunión fraterna entre las cuatro hermanas que participamos en la misión. Siempre hubo alguien para traducir a un idioma común para incluir a las hermanas en la conversación que a veces transcurrió en español, otras en inglés, en alemán o en francés – fundiéndose en un Babel simpático con el húngaro, el holandés y el italiano…
 

La bendición del Señor acompañó la itinerancia – que nos hace dar gracias por ella de corazón, con la certeza de que Él es quien nos guía y nos acompaña paso a paso por el camino emprendido hace años.

Hatodik ÁGOSTONOS VÁNDORÚT Magyarországon

A március 12-14-e közötti hosszúhétvégén immár a hatodik alkalommal járt Közösségünk misszióban Magyarországon. Idei vándorutunk mottójául ezt választottuk: "Mert zarándok voltam, és befogadtatok - zarándokot fogadni az irgalmasság cselekedede" ezzel is csatlakozva a Szentatya által meghirdetett Irgalmasság rendkívüli szentévéhez, amely egyébként a Közösségben mélyen átimádkozott, megélt téma.

Idén újdonság volt, hogy otthoni zarándokbaratainkkal közösen egy minden érdeklődő számára nyitott lelki hétvégét tartottunk, amelyre így rendkívül sokan el tudtak jönni; nemcsak Budapestről, de az ország különböző pontjairól is érkeztek résztvevők.
A hétvégét két nagy téma köré csoprtosítottuk. Az első napon a zarándok oldaláról elmélkedtünk a zarándokfogadásról, a második nap pedig a keresztény zarándokfogadásra koncentráltunk, elsősorban azt a missziót mutatva be, amelyet a Camino közepén, Carrión de los Condes-ben végez Közösségünk. Mindkét nap volt előadás, műhelyek, imádság, kerekasztal és hozzánk kötödő barátaink (Giuseppe Monsone valamint Leonie van Staveren és Anna Asselman, Hollandiából) tanúságtétele keresztény zarándokfogadást megvalósító álmukról.

Hétfőn, 14-én mintegy százan vettünk részt azon a Lélektúrán, mely a Gödöllöi-dombságban, Veresegyházáról indult Máriabesnyőre, ahol átléphettünk az Irgalmasság Kapuján. Az ébredő tavaszi természet megindító környezetet adott az elmélkedésekhez az Irgalmasság cselekedeteiről, Fényi István és Hajni vezetésével. A zarándoklat alatt lehetőség adódott a személyes beszélgetésekre, megosztásokra is. A nap zárásaként bemutattuk Rendünket, Közösségünket. (II. József a török hódítás után visszatelepült ágostonosokat is feloszlatta, tehát a 18. század vége óta már egyáltalán nincs ágostonos jelenlét Magyarországon.)


Azt látjuk, hogy egy egészen új, és hatalmas lépést tettünk előre az eddigi itineranciák történetében. Egyre biztosabban erősödik közöttünk és az otthoni zarándokbarátaink - akik köre évről évre egyre népesebbé válik - között az egység és az elköteleződés. Hatalmas és feltétlen szeretetet tapasztaltunk meg az otthoniak részéről, ahogyan fogadtak bennünket, ahogyan ezt a hétvégét a szervezők a vállukon vitték, a bizalomban, amellyel felénk fordultak, a nagylelkűségükben, odaadásukban, nyitottságukban...

Személyükben "lelki családot" kaptunk a Jóistentöl, mindegyikük nagy ajándék számunkra. 

Nagyon szép, és egyben megható tapasztalat volt, hogy hozzánk kötödő barátaink szorosan együtt dolgoztak velünk ebben a misszióban. Uky Maldonado velünk utazott Spanyolországból, Laura Buceta pedig Brescia-ból érkezett: a lelkinapok során tett tanúságtételük – az otthoniakéval együtt - szép gyümölcse volt a már közösen eddig megtett utunknak.

De nem lehet nem megemlékezni arról az egységről, testvéri közösségről sem, amely négyünket, misszióban levő nővéreket összekötött. Mindig akadt valaki, akivel a nővérek megtaláltak a közös nyelvet. Ezáltal olykor egészen "bábeli zűrzavar" keletkezett, amikor egyszerre beszeltünk magyarul, spanyolul, németül, franciául, angolul, vagy éppen hollandul... 
 

A Jóisten áldása volt az itinerancián, mely szívünket az érte adott hálára indítja azzal a bizonyossággal, hogy azon az úton, amyen évekkel ezelőtt elindította Közösségünket lépésről lépésre kísér, vezet bennünket. 

5ª ITINERANCIA EN HUNGRÍA


El fin de semana del Domingo de Ramos, la Comunidad ha vuelto a la misión de acompañar a nuestros fieles amigos húngaros de las rutas de peregrinación, a las “perlas” de la Via Margaritarum y peregrinas de otras itinerancias anteriores, asi como a algunos amigos nuevos.

Nos han pedido un retiro con acompañamiento espiritual y nos parecía providencial compartir con ellos el tema de RECONCILIACIÓN y PERDÓN. La semana de nuestra partida fue cuando el Papa Francisco anunció para el próximo año 2016 el Año de la Misericordia; en Comunidad llevamos meses trabajando este tema y la fecha de nuestra itinerancia coincidió con el final de la cuaresma – de manera que nos sentíamos llevadas totalmente por el Espíritu, en plena comunión con nuestra Comunidad y con la Iglesia universal.

El ambiente era fraterno y muy recogido; nos acogieron las Hermanas de la Santa Cruz en Pilisborosjenő en su casa de espiritualidad junto a la iglesia del pueblo, proporcionándonos un ambiente ideal para el retiro. Nos emocionó el cariño con el que el grupo acogía las claves, los momentos de silencio, la oración y el compartir; la meditación con las imágenes de la mural del Hijo Pródigo de nuestra hermana Francis, los cantos… Todo con inmensa gratitud y mucha receptividad. El sábado por la tarde, el joven párroco del pueblo nos ofrecía el sacramento del perdón y el domingo participamos con los fieles del pueblo en la celebración del Domingo de Ramos.

Hubo mucha gracia palpable en esta itinerancia en los encuentros personales que tuvimos durante y después del fin de semana. Algunos amigos que no pudieron asistir nos pidieron hablar personalmente, vimos brevemente a las familias de las hermanas húngaras (de Noémi y de Erika) y también tuvimos un encuentro con las familias del grupo de fe de la Hna. Erika que habían conocido otras hermanas y laicos de la Comunidad en viajes anteriores.

Fue una bendición especial la compañía alegre y simpática de nuestra amiga Andrea en esta itinerancia – un deseo que teníamos en el corazón de poder compartir esta misión de la Comunidad con laicos se ha hecho realidad gracias a su coraje. ¡Dios quiera que se vuelva a repetir!

Para terminar, queremos dar gracias a Dios por todo lo que ha obrado en y a través de nosotras, por todos los frutos que esta itinerancia ha dado y dará en el futuro y a todos cuantos lo habéis hecho posible: los participantes, nuestras familias y las Hermanas que nos han acogido y de manera especial nuestra Comunidad, que ha querido llevar a cabo esta itinerancia con nosotras de nuevo CON UN SOLO CORAZÓN Y UNA SOLA ALMA HACIA DIOS.

5. VÁNDORÚT (ITINERANCIA) MAGY ARORSZÁGON


A Virágvasárnap előtti hétvégén újból összehívtuk hűséges magyar zarándokbarátainkat, a Via Margaritarum “gyöngyeit”, korábbi vándorútjaink zarándokait és újakat is, hogy lelki útjukon tovább kísérjük őket.

Ágostonos lelki hétvégét kértek tőlünk vezetéssel, és gondviselés szerűnek éreztük, hogy a KIENGESZTELŐDÉS és MEGBOCSÁTÁS témát osszuk meg egymással. Utazásunk előtt néhány nappal hirdette meg Ferenc pápa az Irgalmasság évét 2016-ra; Közösségünk hónapok óta elmélkedik ezen a témán és az itinerancia időpontja éppen a Nagyböjt végére esett – így az volt az érzésünk, hogy valóban a Lélek vezet bennünket és teljes összhangban vagyunk Közösségünkkel és az egyetemes Egyházzal.

Testvéri és meghitt hangulatban voltunk együtt; a Keresztes Nővérek fogadtak be lelkigyakorlatos házukba Pilisborosjenőn, a templom mellett, ideális körülményeket biztosítva számunkra. Meghatott bennünket, hogy mekkora szeretettel fogadta a csoport a megfontolásokat, a csendet, az imádságot, a megosztásokat, a Francis nővérünk falfestményének (A tékozló fiú) képei alapján végzett diameditációt, az énekeket... Hatalmas nyitottsággal és hálával. Szombat délután a helyi fiatal plébános atya jóvoltából megkaphattuk a bűnbocsánat szentségét, vasárnap délután pedig a helyi hívekkel együtt ünnepeltük Virágvasárnapot.

Fogható volt a kegyelem az idei itinerancia során, a hétvége alatti és utáni személyes találkozásokon. Voltak, akik nem tudtak résztvenni a hétvégén, de személyes találkozást kértek, rövid időre találkoztunk családjainkkal is (Noémi és Erika nővérek családját) és az Aszkétákkal, Erika nővér régi kisközösségével, akiket korábbi utazások alkalmával megismertek már néhányan a nővérek és testvéri közösség civil tagjai közül is.

Külön áldás volt Andrea vidám és kedves társasága, aki ezen a vándorúton elkísért bennünket - szívünk vágya volt, hogy ezt a missziót civilkkel közösen végezzünk, s ez most Andrea bátorságának köszönhetően valóra vált. Adja Isten, hogy megismétlődhessék!

Végül hálát szeretnénk adni Istennek mindazért, amit bennünk és rajtunk keresztül munkált, ennek a vándorútnak minden gyümölcséért, amit már látunk és amit majd ezután látunk; köszönet mindazoknak, akik lehetővé tettétek: a résztvevőknek, családjainknak és a Nővéreknek, akik befogadtak bennünket, és különösen is a Közösségünknek, amely ismét EGY SZÍVVEL ÉS LÉLEKKEL vállalkozott velünk erre az újabb itineranciára ISTEN FELÉ.

Itinerancia 2014

Durante la primera semana de agosto nuestras hermanas Erika y Elisabeth fueron de itinerancia a Hungría para acompañar a dos actividades. Cuentan:
Nuestros amigos peregrinos húngaros organizaron una peregrinación por la Via Margaritarum,  La Ruta de las Perlas, acompañando una veintena de peregrinos, dedicando cada día a un tema espiritual específico y brindándoles acogida cristiana durante nueve días en los albergues. Nos unimos a ellos en vísperas de la llegada a la meta, el santuario mariano de Mátraverebély-Szentkút, en el noreste del país. Tuvimos la suerte de poder acogerles en un albergue encantador en medio de una naturaleza incólume a borde de un estanque natural. Llegaron después de una semana muy probada de un gran esfuerzo físico y condiciones climáticas entre bochornos y temporales. Fue una experiencia muy especial poder pasar el resto del día juntos, compartir experiencias de lo vivido, escuchar, cantar en fraternidad, rezar y meditar juntos, de manera que los peregrinos pudieran seguir profundizando su camino espiritual, ganar nuevas fuerzas para la última etapa al día siguiente,  y enriquecernos todos mutuamente.

Augusztus első hetében Elisabeth és Erika nővéreink Magyarországon jártak vándorúton (itinerancia). Két zarándokútjukról mesélnek:
Magyar zarándokbarátaink zarándoklatot szerveztek a Gyöngyök Útján (Via Margaritarum). Mintegy húsz zarándokot kísértek nap mint nap, adott lelki témával, kilenc napon át keresztény vendégfogadással a zarándokszállásokon. Mi az utolsó előtti nap csatlakoztunk hozzájuk, a Mátraverebély-Szentkúti máriakegyhelyre való érkezés előestéjén. Érintetlen természetben, egy tó partján meghúzódó pazar szálláshelyen fogadhattuk őket. Embertpróbáló hét állt mögöttük, nagy erőpróba nehéz körülmények között, viharokkal és tikkasztó hőséggel. Különleges élmény volt a nap hátralévő részét megosztani velük és kölcsönösen gazdagítanunk egymást: meghallgatni élményeiket, együtt énekelni, imádkozni, elmélkedni, hogy a zarándokok tovább mélyíthessék lelki útjukat és új erőt meríthessenek a még előttünk álló utolsó napra.


La meta, el santuario de Mátraverebély-Szentkút, es el santuario principal de Hungría y está viviendo una renovación fundamental. En el santuario nos recibió el Padre Tihamér, Franciscano, y celebró eucaristía con nosotros. Con gran alegría pudimos constatar los lazos de unidad que se habían creado en el grupo, el cuidado mutuo y la multitud de detalles con los que los voluntarios llevaron y acompañaron al grupo desde el primer hasta el último momento de la despedida.

A cél, Mátraverebély-Szentkút, Magyarország nemzeti kegyhelye, nagy átalakításon megy keresztül. A ferences Tihamér atya fogadott bennünket a kegyhelyen és szentmisét celebrált velünk. Nagy örömmel láttuk, hogy milyen erős szálak szövődtek a zarándokok között, hogy mennyire figyelnek, vigyáznak egymásra és mennyi figyelmességgel kísérték őket a Gyöngyök az első pillanattól a búcsúzásig.



La ruta del día siguiente, domingo, había sido pensado para amigos peregrinos que no tuvieron la posibilidad de participar en la Ruta de las Perlas. No obstante, muchos de los voluntarios de esta peregrinación anterior repitieron, a pesar de su cansancio enorme de los días anteriores, y se unieron al nuevo grupo de personas con nosotras para otros 20 kms por las montañas de Buda, al santuario de Máriaremete. Este día lo llevamos nosotros bajo el lema de Camino de la Alegría, con clave, tiempo de silencio, tiempo de compartir y disfrutar de la fraternidad, y concluyendo la experiencia con una eucaristía en Máriaremete.
Másnap, vasárnap, azon zarándokbarátanik számára hírdettünk zarándoklatot, akik nem tudtak velünk tartani a Gyönyök Útján; de sok Gyöngy is velünk tartott, a megelőző napok fáradtságával mit sem törődve. 20 km-t tettünk meg a Budai hegységben Máriaremetére ezzel  a régi- új csapattal. A nap témája a Boldogság volt: elmélkedés, csend, megosztás és a testvéri együttlét örömét Máriaremetén szentmisével zártuk.



Nos dio una enorme alegría constatar cómo está creciendo siempre más la unidad y el compromiso entre nuestros amigos peregrinos húngaros al mismo tiempo que se están intensificando los lazos de cercanía y comunión con nuestra Comunidad de la Conversión. El Espíritu Santo nos llama desde todas las partes del mundo a construir la Ciudad de Dios y lleno de gratitud sentimos que nuestra itinerancia fue un año más una nueva piedra en esta construcción.
Óriási örömmel tapasztaltuk, hogy hogyan növekszik Közösségünk és magyar zarándokbarátaink között az egység és az elköteleződés, hogyan erősödik köztünk a közelség és a közösség. A Szentlélek a világ minden tájáról arra hív bennünket, hogy épísük az Isten Városát és hálatelt szívvel úgy érezzük, hogy idei vándorutunk ismét hozzájárult ehhez.



- - -