5ª ITINERANCIA EN HUNGRÍA

El fin de semana del Domingo de Ramos, la Comunidad ha vuelto a la misión de acompañar a nuestros fieles amigos húngaros de las rutas de peregrinación, a las “perlas” de la Via Margaritarum y peregrinas de otras itinerancias anteriores, asi como a algunos amigos nuevos.

Nos han pedido un retiro con acompañamiento espiritual y nos parecía providencial compartir con ellos el tema de RECONCILIACIÓN y PERDÓN. La semana de nuestra partida fue cuando el Papa Francisco anunció para el próximo año 2016 el Año de la Misericordia; en Comunidad llevamos meses trabajando este tema y la fecha de nuestra itinerancia coincidió con el final de la cuaresma – de manera que nos sentíamos llevadas totalmente por el Espíritu, en plena comunión con nuestra Comunidad y con la Iglesia universal.

El ambiente era fraterno y muy recogido; nos acogieron las Hermanas de la Santa Cruz en Pilisborosjenő en su casa de espiritualidad junto a la iglesia del pueblo, proporcionándonos un ambiente ideal para el retiro. Nos emocionó el cariño con el que el grupo acogía las claves, los momentos de silencio, la oración y el compartir; la meditación con las imágenes de la mural del Hijo Pródigo de nuestra hermana Francis, los cantos… Todo con inmensa gratitud y mucha receptividad. El sábado por la tarde, el joven párroco del pueblo nos ofrecía el sacramento del perdón y el domingo participamos con los fieles del pueblo en la celebración del Domingo de Ramos.

Hubo mucha gracia palpable en esta itinerancia en los encuentros personales que tuvimos durante y después del fin de semana. Algunos amigos que no pudieron asistir nos pidieron hablar personalmente, vimos brevemente a las familias de las hermanas húngaras (de Noémi y de Erika) y también tuvimos un encuentro con las familias del grupo de fe de la Hna. Erika que habían conocido otras hermanas y laicos de la Comunidad en viajes anteriores.

Fue una bendición especial la compañía alegre y simpática de nuestra amiga Andrea en esta itinerancia – un deseo que teníamos en el corazón de poder compartir esta misión de la Comunidad con laicos se ha hecho realidad gracias a su coraje. ¡Dios quiera que se vuelva a repetir!

Para terminar, queremos dar gracias a Dios por todo lo que ha obrado en y a través de nosotras, por todos los frutos que esta itinerancia ha dado y dará en el futuro y a todos cuantos lo habéis hecho posible: los participantes, nuestras familias y las Hermanas que nos han acogido y de manera especial nuestra Comunidad, que ha querido llevar a cabo esta itinerancia con nosotras de nuevo CON UN SOLO CORAZÓN Y UNA SOLA ALMA HACIA DIOS.

5. VÁNDORÚT (ITINERANCIA) MAGY ARORSZÁGON

A Virágvasárnap előtti hétvégén újból összehívtuk hűséges magyar zarándokbarátainkat, a Via Margaritarum “gyöngyeit”, korábbi vándorútjaink zarándokait és újakat is, hogy lelki útjukon tovább kísérjük őket.

Ágostonos lelki hétvégét kértek tőlünk vezetéssel, és gondviselés szerűnek éreztük, hogy a KIENGESZTELŐDÉS és MEGBOCSÁTÁS témát osszuk meg egymással. Utazásunk előtt néhány nappal hirdette meg Ferenc pápa az Irgalmasság évét 2016-ra; Közösségünk hónapok óta elmélkedik ezen a témán és az itinerancia időpontja éppen a Nagyböjt végére esett – így az volt az érzésünk, hogy valóban a Lélek vezet bennünket és teljes összhangban vagyunk Közösségünkkel és az egyetemes Egyházzal.

Testvéri és meghitt hangulatban voltunk együtt; a Keresztes Nővérek fogadtak be lelkigyakorlatos házukba Pilisborosjenőn, a templom mellett, ideális körülményeket biztosítva számunkra. Meghatott bennünket, hogy mekkora szeretettel fogadta a csoport a megfontolásokat, a csendet, az imádságot, a megosztásokat, a Francis nővérünk falfestményének (A tékozló fiú) képei alapján végzett diameditációt, az énekeket... Hatalmas nyitottsággal és hálával. Szombat délután a helyi fiatal plébános atya jóvoltából megkaphattuk a bűnbocsánat szentségét, vasárnap délután pedig a helyi hívekkel együtt ünnepeltük Virágvasárnapot.

Fogható volt a kegyelem az idei itinerancia során, a hétvége alatti és utáni személyes találkozásokon. Voltak, akik nem tudtak résztvenni a hétvégén, de személyes találkozást kértek, rövid időre találkoztunk családjainkkal is (Noémi és Erika nővérek családját) és az Aszkétákkal, Erika nővér régi kisközösségével, akiket korábbi utazások alkalmával megismertek már néhányan a nővérek és testvéri közösség civil tagjai közül is.

Külön áldás volt Andrea vidám és kedves társasága, aki ezen a vándorúton elkísért bennünket - szívünk vágya volt, hogy ezt a missziót civilkkel közösen végezzünk, s ez most Andrea bátorságának köszönhetően valóra vált. Adja Isten, hogy megismétlődhessék!

Végül hálát szeretnénk adni Istennek mindazért, amit bennünk és rajtunk keresztül munkált, ennek a vándorútnak minden gyümölcséért, amit már látunk és amit majd ezután látunk; köszönet mindazoknak, akik lehetővé tettétek: a résztvevőknek, családjainknak és a Nővéreknek, akik befogadtak bennünket, és különösen is a Közösségünknek, amely ismét EGY SZÍVVEL ÉS LÉLEKKEL vállalkozott velünk erre az újabb itineranciára ISTEN FELÉ.