"Hogy mindnyájan
egy legyenek, ahogyan te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy ők is egy
legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy, te küldtél engem" (Jn
17, 21)
Ez az Ige sebezte meg a szívünket, ez jelölte
ki Közösségünk útját.
Egység és Megtérés. A két hívás egybecseng:
az egység a mai ember számára a megtérés Igéje, hiszen csak egységben hihető és
erős a tanuságtételünk, csak ez tudja felrázni az énközpontú világban élő
embert, aki olyan nagyon vágyik a szeretetre. Csak így merül fel benne az Istenre
vonatkozó kérdés, hogy Felé forduljon, megtérjen Hozzá. Nincs szeretetteljesebb
és vonzóbb egység az Atya és a Fiú közöttinél. Ez az eredetünk, de ez a végcél
és életünk értelme is. Életünk célja nem más, minthogy megismerjük ezt az
egységet ("mint mi" Jn 17,11) és részesei legyünk
("mibennünk" Jn 17,21). Ez az emberi élet értelme és valójában ez az
Örök Élet (Jn 17,3). Itt a földön arra vagyunk hivatva, hogy ebben az egységben
éljünk, mint az Atya és a Fiú a Szentlélek által; az Atyával, a Fiúval a
Szentlélekben. Minden létező Egység annak az Egységnek a Képe, amely felé
törekszünk; őbenne élünk, mozgunk és vagyunk (Apcsel 17,28).
Közösségünk célja, hogy itt a földön ezt a
mennyei Egységet éljük meg. Életformánk az egység. Az egységért és a
közösségért dolgozunk életünk kicsiny és szerény színterein: a Közösségen
belüli kapcsolatokban, társadalmi szinten, lakóhelyünkön az egység kultúrájának
előmozdításáért dolgozunk, testvéreink között és mindazokkal, akik számára
nehéz és fájdalmas az egység megélése.
Az Egység önmagában válasz arra a sügető
szükségre, amit az ember a magány, az önzés elűzésére adhat. Válasz arra a
sügető szükségre, hogy együtt legyen, szeressen és szeressék, minden
egyéni gyengeséggel és korláttal együtt elfogadják, szorosan átöleljék... egészen
addig, míg eggyé válnak (Didajé, 4), mert ez az Isten akarata az ember
számára. Ezért van, hogy ez a sürgető szükség csak az Istenhez való fordulással
csillapítható, aki maga az Egység Forrása.
Az egyház feladata, hogy a közösségen keresztül
megtanítsa az embert erre az egységre, amire hivatott. Ezért fontos a
keresztények közötti egység. Nem elnapolható kérdés, hiszen Istenre vonatkozik,
arra, ami az ember elsődleges hivatása és ami az Isten maga. Nem létezik
Megtérés és Istenhez fordulás egy szívvel-egy lélekkel tett tanuságtétel
nélkül, a köztünk, Benne hívők között lévő szeretet és egység nélkül. Csak ez
az Egység hihető, csak a Szeretet hiteles. A Megtérés útját közösségben kell
megjárnunk. Nemcsak azért, hogy a világ visszatérjen Istenhez. Maga az Egység
sürget az állandó megtérés lelkületében való életre: hogy különbözőségeinken és
távolságainkon felülkerekedjék a szeretet és az egység.
Ez számunkra adomány és feladat. Ha
életünkkel azt szeretnénk elérni, hogy az ember visszataláljon az Istenhez,
akkor arról kell tanuskodnia, ami az Isten: Egység - a Közösségen belül, az
egyház és a társadalom szövetében, az emberek között. Ez a mi különleges
munkaterületünk; missziónk és életünk. Tanuságtevö felajánlás azért, hogy az
Istentöl eltávolodott ember visszatérjen Hozzá. Az Egység vonzó visszaút, szabad út a
szeretetnek, Istenhez vezető út. Visszatükrözi az Isten arcának ragyogó fényességét,
meredélyek és betonfalak között az Igazsághoz, a Szépséghez, a Jósághoz,
magához Istenhez vezető nyílt ösvény.
Egyszerű életünk, apostoli munkánk ezen az
alapon nyugszik és ezt a két feladatot tartja szem előtt: Egység és Megtérés. Mindez egyenesen következik az Evangéliumból, Szent
Ágoston atyánk és kolduló Rendünk (OSA - Ordo Sancti Augustini) hagyományából.
Ősi gyökerű friss hajtás.
Most már tudjátok, hogy mire törekszünk -
kérjétek az Atyát, hogy megvalósíthassuk.