A zarándoklás és a keresztény vendégfogadás iránti érdeklödés Magyarországon arra indított bennünket, hogy kölcsönösen közelítsünk egymás felé, magyar zarándokokkal és a magyarországi zarándokutak építöivel. Egy csoportjukkal erös összhang alakult ki és körvonalazódik a jövöbeni együttmüködés lehetösége. Ezt jelentette KözösségÜnk számára két növérünk magyaroszági útja: megerösödött köztünk,az egyetemes testvéri szeretet; összeköt bennünket az, hogy zarándokok vagyunk, hogy Azt keressü, Aki a kezdet és a vég. Karizmánk gazdagságából fakad a vendégszeretet, az odafigyelés, a párbeszéd, a szolgálat, az imádság, a zene, az együttlét – mindez testvéri szeretetben, más nyelvekre, kultúrákra, kapcsolatokra nyitottan, hogy az Isten Szeretetét adjuk ennek a világnak, amely olyan nagyon éhezik rá.
Mi is volt az ÁZ? A kezdöbetük az elsö magyarországi hétvége nevéböl adódnak: Ágostonos Zarándokfogadás (az “Acogida Agustiniana en el Camino” magyar megfelelöje). A hétvége mottója “Egy szívvel-lélekkel Isten felé” volt, ami kiemeli a egységre való törekvésünket az Isten felé vezetö úton. Huszonöten voltunk együtt, és ezt a néhány napot imádsággal, a Szentírásról és a zarándoklás antropológiájáról való elmélkedéssel, együttléttel, zarándoklással és a különféle magyarországi zarándokutokon szerzett élmények megosztásával töltöttük.
A találkozó után világosan láttuk, hogy szükség van hosszú távú együttmüködésre; hogy valami új dolog született a résztvevök között, amit át kell gondolni és meg kell örizni. Most azon munkálkodunk, hogy kidolgozzuk azt a munkatervet, amit a Közösség vállalni tud és együttmüködésre felajánlhat az érdeklödök felé Magyarországon.
Ez a kezdeményezés új munka kezdetét jelenti Közösségünk számára Európa hitbeni megújulásáért; az európai valóság újfajta megközelítését azáltal, hogy felkínáljuk azt, amit Isten kegyelméböl kaptunk. Olyan sokat és jelentöset kaptunk, hogy bennünk is, bennük is megerösödött a vágy, hogy adjunk, hogy útjaink révén magot vessünk.
No hay comentarios:
Publicar un comentario