5. VÁNDORÚT (ITINERANCIA) MAGY ARORSZÁGON

A Virágvasárnap előtti hétvégén újból összehívtuk hűséges magyar zarándokbarátainkat, a Via Margaritarum “gyöngyeit”, korábbi vándorútjaink zarándokait és újakat is, hogy lelki útjukon tovább kísérjük őket.

Ágostonos lelki hétvégét kértek tőlünk vezetéssel, és gondviselés szerűnek éreztük, hogy a KIENGESZTELŐDÉS és MEGBOCSÁTÁS témát osszuk meg egymással. Utazásunk előtt néhány nappal hirdette meg Ferenc pápa az Irgalmasság évét 2016-ra; Közösségünk hónapok óta elmélkedik ezen a témán és az itinerancia időpontja éppen a Nagyböjt végére esett – így az volt az érzésünk, hogy valóban a Lélek vezet bennünket és teljes összhangban vagyunk Közösségünkkel és az egyetemes Egyházzal.

Testvéri és meghitt hangulatban voltunk együtt; a Keresztes Nővérek fogadtak be lelkigyakorlatos házukba Pilisborosjenőn, a templom mellett, ideális körülményeket biztosítva számunkra. Meghatott bennünket, hogy mekkora szeretettel fogadta a csoport a megfontolásokat, a csendet, az imádságot, a megosztásokat, a Francis nővérünk falfestményének (A tékozló fiú) képei alapján végzett diameditációt, az énekeket... Hatalmas nyitottsággal és hálával. Szombat délután a helyi fiatal plébános atya jóvoltából megkaphattuk a bűnbocsánat szentségét, vasárnap délután pedig a helyi hívekkel együtt ünnepeltük Virágvasárnapot.

Fogható volt a kegyelem az idei itinerancia során, a hétvége alatti és utáni személyes találkozásokon. Voltak, akik nem tudtak résztvenni a hétvégén, de személyes találkozást kértek, rövid időre találkoztunk családjainkkal is (Noémi és Erika nővérek családját) és az Aszkétákkal, Erika nővér régi kisközösségével, akiket korábbi utazások alkalmával megismertek már néhányan a nővérek és testvéri közösség civil tagjai közül is.

Külön áldás volt Andrea vidám és kedves társasága, aki ezen a vándorúton elkísért bennünket - szívünk vágya volt, hogy ezt a missziót civilkkel közösen végezzünk, s ez most Andrea bátorságának köszönhetően valóra vált. Adja Isten, hogy megismétlődhessék!

Végül hálát szeretnénk adni Istennek mindazért, amit bennünk és rajtunk keresztül munkált, ennek a vándorútnak minden gyümölcséért, amit már látunk és amit majd ezután látunk; köszönet mindazoknak, akik lehetővé tettétek: a résztvevőknek, családjainknak és a Nővéreknek, akik befogadtak bennünket, és különösen is a Közösségünknek, amely ismét EGY SZÍVVEL ÉS LÉLEKKEL vállalkozott velünk erre az újabb itineranciára ISTEN FELÉ.